01. rész - "Jó éjt kis hercegnő!"

Sziasztok!
Hát ime az első rész! remélem tetszeni fog nektek. Ez a rész annyira nem izgalmas, de nem akartam mindent egy részbe sűríteni. Remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek:)
Hát jó olvasást, és kérlek írjátok le  aéleményeteket! Sokat jelentene...
puszi:) További jó napocskát!:D
az is tud irni akink nics fiókja!:)

*Egy magas épületben vagyok.
Minden helysége hatalmas számomra, amit nem csodálok, hisz minden sokkal nagyobb hozzám képest. Kicsi vagyok, méretileg és korilag is. Olyan kettőnek tippelem magam ha nem többnek. Körülöttem rengeteg ember beszélget, táncol, vagy épp iszogat.

Pontosan mellettem, előttem, mögöttem..egy szóval körülöttem mindenhol, áll egy ember, sokat fel is ismerek, mégis másabbak..sokkal fiatalosabbak.

4 férfi áll közvetlen előttem. Egyikben felismerem apámat, Liam Payne-t, meg a mellette álló őrült társát, Niall Horan-t, de a másik kettőt nem bírom, arcukat fekete folt takarja, mégis annyit tudok róluk, hogy fontosak nekem...miközben fogalmam sincs hogy kicsodák.
Valaki erősen szorít magához, így érzem ahogy oldalam melleibe ütközik, így nyugodt szívvel mondhatom hogy egy nő kezeiben ücsörgök. Rá emelem tekintetemet, így egyből meg látom barna, kissé göndör haját mely kiengedve fekszik vállain; Zöldes szemeit, melyek boldogságtól csillognak mikor rám néznek; Szép mosolyát, melyek felém, és a kis társaságunk többi tagjának irányul.
Nem tudtam kilehet ez a nő, de éreztem nem kell félnem tőle...ő sose bántana.
Egy kezet éreztem meg kissé pufi arcomon, amihez társult egy lágy puszi is homlokomra, melyet az egyik "sötét" alak adott, majd sötétség fedte arca egy szintbe került enyémmel, halkan nevetni kezdett, majd lágyan megszólalt.

- Szeretlek, kis hercegnő! - hangja lágy volt, szeretett teljes. Igazán meghitt pillanat volt, de ennek egy hamar vége szakadt...
Hirtelen hangos durranások, sikítozások vették át a csevegések helyét.
Mindenki futni kezdett, a nő is aki a karjaiban tartott, de a férfiak akik velünk voltak, és még pár másik, csak állt ott ahol eddig is, nem mozdultak, nem pánikoltak.
Nem értettem semmit, csak értetlenül bámultam át a nő válla felett.
Láttam ahogy maszkos emberek rohannak be a terembe ahonnan menekültünk, láttam ahogy az ott maradt férfiak össze néznek, majd bólintanak egyet; Láttam ahogy mindegyiköjük előránt egy fegyvert a nadrágjából, zakójából. És láttam ahogy mindegyikőlyük rezzenéstelen arccal meghúzzák a ravaszt...és rengeteg ember rögtön hanyatt vágódik a földön. Egyikük se mozdul, a társaik nem segítenek nekik, inkább jól megtapossák őket, átgázolnak testükön.
Láttam ahogy a sötét arcú alakot találták el egy lő szerrel, aki erre fájdalmasan felordított, majd össze esett. Kikerekedtek szemeim, majd könnyek kezdtek lassacskán megjelenni benne.
A nő ezt lehet hogy észre vette, vagy érezte hogy vizesedik a vállánál a ruha,  tenyerét szemem elé tette, így eltakarta a körülöttem történő dolgokat.
Hallottam ahogy egyre többször veszi a levegőt, szinte lihegett, hallani és szerintem látni is lehetett a nőn hogy elfáradt, de nem állt meg, csak futott és futott...míg hirtelen meg nem torpant.
Értetlenül emeltem fel fejemet, kezét le söpörtem szememről, így én is láthattam ahogy egy szőke hajú nő áll előttünk,és  elégedetten vigyorog ránk, míg jobb kezében egy fekete fegyvert tart, ami egyenesen ránk szegeződött.
Megijedtem. Nem tudtam mi történik, de éreztem..ebből semmi jó nem fog ki sülni.
A nő felénk lépett, mire az engem tartó nő egyet hátrált.  Ezt ismételgették, míg mi egy falnak nem ütköztünk.
A szőke elégedett, ijesztő mosolyt küldött felénk, majd vészjósló kicsit mély hangon megszólalt.

- Mi az utolsó kívánságod?- hangja ijesztő volt, sírva fakasztott. A barna hajú nő  lassan, nyugtatón simogatni kezdte fejemet, ami kicsit megnyugtatott. Fel néztem arcára, vonásai kemények voltak, nem nézett le rám, egyenesen a szőke szemibe nézett. A nő gúnyosan fel nevetett, majd ismét megszólalt. - Lejárt az idő!- mondta majd meg húzta  a ravaszt...*

Sikítva ültem fel az ágyban.  Már megint ez az álom....bár múltkor még nem volt benne ez a nő  a pisztollyal, de ez az álom folyton gyarapszik valamivel. Szaporán vettem a levegőt, kezem remegett….ez egyre valóságosabb.
Hirtelen nyílt ki a szobám ajtaja, és rohant be rajta Liam, majd miután helyett foglalt mellettem, magához ölelt, közben nyugtatólag simogatta fejem búbját.

- Már megint azaz álom? – suttogta, mire csak aprót bólintottam, majd szemem sarkában könnyek jelentek meg, amiknek nem tudtam megálljt parancsolni. Vállába temettem arcom, hátam remegett, ahogy a könnyek felszínre kerültek.

- Még mindig.. - szipogtam vállába. - De már megint bővült valamivel. - motyogtam vállába, majd kicsit odébb hajoltam tőle, és így kezdtem bele a mesélésbe. - Most úgy lett vége, hogy egy szőke, ijesztően vigyorgó nő fegyvert szegezett rám és a nőre. És most láttam a nő arcát! Zöldes szemei voltak, kissé göndör barna haja, és szép mosolya...ennyire emlékszem csak.  - mondtam, hangom kissé csalódott volt. Lassan egy hete, hogy ezzel az álommal álmodok, a vége mindig úgy végződik, hogy síkitva ébredek fel. Liam nagyon aggódik emiatt, és mondja hogy elvisz egy phszilógushoz, de én mindig ellenkezek. Egy álom miatt nem kell rögtön dili dokihoz cipelni.
Keze hátamat simogatta, közben lágy puszikat hintet homlokomra...tudta, ettől mindig megnyugszom.

- Nyugodj meg, ez csak egy álom. Nem fog ilyesmi soha sem megtörténni. Előbb lövöd te le az ellenséged, mint ő téged. - mosolyodott el mondandója végén, ami engem is meg mosolyogtatott. Büszkeséggel tölt el, hogy Liam, a főnököm és egyben az apukám, így bizik bennem, vagyis a fegyveri képességemben. - Ne ábrándozz! Aludnod kell, hisz holnap vár a munka. - mondta,tekintete szigorú, mégis boldog volt. Felnevettem, majd vissza feküdtem a pihe puha ágyikómba. Liam lemászott az ágy széléről, majd felém hajolt és egy puszit nyomott homlokomra, majd egy "jó éjt kis hercegnő!" után vissza ment a saját szobájába.
 18 éves vagyok, de még mindig szeretem mikor apukám elalvás előtt ad egy puszit a homlokomra. Nem tudom miért, de kicsi korom óta ezt szeretem, illetve így nyugszom meg.
 Egy kicsit még gondolkodtam.....miért Kisért ez az álom? És az a nő...vajon ki lehet ő? És a sötét alakok? Hm..mint egy rossz detektíves film. Folyton csak kérdések kérdése hátán, de válasz az nincs.
Annyit gondolkodtam, hogy elment a kedvem az alvástól, pedig holnap munka és ébernek kell lennem, ha épp engem jelölnek ki a feladatra, és még élve haza akarnék jutni. Nagyot sóhajtottam. Néha vissza sírom, apa kérdéseit, hogy "Biztos nem akarsz egy társat?". Én hülye folyton vissza utasítom, pedig olyan jó lenne...legalább nem unatkoznék mikor folyton utazni kéne városról-városra, Országról-Országra. De mégis sokszor jó egyedül lenni, így nem kell figyelnem a másikra, és amúgy is...sajnos elég rossz csapat játékos vagyok. Így sose lehetek olyan, mint a híres kém duó, Louis Tomlinson és Harry Styles. Jó rendben, annyira nem akarok ugyan olyan lenni, mint ők, csak azt szeretném, hogy csapatban és  egyedül is olyan jó kém legyek, mint ők ketten. Hisz ők a példaképeim.
Liam ezt mindig is tudta, és nem bánta, hisz ismerte őket....régen barátok voltak, folyton együtt lógtak, volt hogy őket négyőjüket egy küldetésre küldték.
Nagyon büszke vagyok apukámra hogy ilyen dolgokat ért el, ezért irigylem is. Főképp azért mert, Harry-ékkel  is dolgozott együtt. Én is elakarom ezt érni. Na igen, álmodozni lehet ugyanis igaz, meg van a tehetségem a szakmához (azért vagyok egyedül), de nem is velem van a baj...nem tudnék velük együtt dolgozni mert...nos, ők  már évek óta abba hagyták a kémkedést. Huh, azt hiszem vagy..16 éve?! Azt hiszem apu ezt mondta....
Az okát azonban nem tudom, vagyis tudom, azt mondják "mert meg utálták egymást", de én ezt nem hiszem el! Könyörgöm, vagy...4-5 évig voltak társak! Ilyenkor csak még jobban kötődnek egymáshoz az emberek, ha már ennyi évet lehúztak együtt! Szerintem valami más áll a dolog mögött, de hogy mi....fogalmam sincs.
Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy végül észre se vettem, de nagy álmosság vett körül.
Kényelmesen elhelyezkedtem, jól betakargattam magam, majd hagytam hogy az álom egy másik világba repítsen, mely mindig nyugodt, vagy ha még sem, akkor tudom hogy nincs mitől félnem...
Mivel a sötét alakok mindig ott vannak és megvédenek...