02. rész - "Nővérkém!"

Helló!:)
Hát ime, meg érkezett a rész!:) Mint mingid hoztam a formám, megint sakat kellet rá várni. De aki olvassa/ ismeri a Pakkör Pítör-ös proflomon futó történetet az már tudja hogy kb. meddig húzódhat el egy rész...sajnos..:/ nah midnegy itt a rész! Túl vagyok az irásbelin (a matek az valami szőrnyű volt!)!  Akik szintén nem rég irásbeliztek azoknak hogy sikerült?:)
Nah enm lopom az időt, jó olvasást! És kommenteljetek nyugodtan!:) és Pipáljatok!:)
jóéjt, vagy szép napocskát!:) megjegyzés a részről: bromance páros megemlítve benne!xd rem tetszeni fog:) És köszönöm a 8 feliratkozot, és a 728 oldalmegnyitást!:) (ez angyon meg leppet o.o)
***

Reggel fáradtan keltem, meg se tudtam mozdulni.  Úgy éreztem, mintha kikötöztek , vagy leláncoltak volna, úgy húzott magához az ágy. De sajnos erőt kellet vennem magamon, és ki kell nem a pihe puha ágyikómból, ha nem akarom hogy apa meglepjen egy vödör vízzel a nyakamban.
Miután nagy nehezen ki keltem, pontosabban ki szenvedtem magam az ágyból, a szekrényemhez vettem az irányt, majd miután feladtam a ruha vadászatot, berobogtam a fürdőbe, hogy elintézzem a teendőimet.  Mikor végeztem ismét a szekrényemet vettem célba. Tanácstalanul álltam előtte, nem tudtam mit vegyek fel. Gondolkozni kezdtem. Ha esetleg ma feladatot kéne teljesítenem, akkor nem ajánlatos a szűk, esetleg mini ruha hordása, de az se jó ha az egész bő, a végén még bele akadok valamibe. A magassarkú se jöhetett szóba, így a fél ruhatáram ki volt lőve. De ha esetleg nem kapnék mára feladatot, akkor se lenne kényelmes egész nap magassarkúban lenni, meg elég sok férfi dolgozik a fő hadi szálláson, még az kéne hogy egyik "véletlenül" be nézzen a szoknyám alá! Apu ki is nyírná!
Nagyot sóhajtottam. Csak én lehetek olyan szerencsés, hogy vagy 1 óráig azon veszekszem magammal, hogy mit vegyek fel.

Végül meguntam magam, benyúltam a szekrénybe, és kivettem egy szaggatott/koptatott farmer nadrágot, egy fekete trikót, egy kék-fekete kockás inget, és egy kék torna cipőt.  A tükör elé sétáltam, és miután végig néztem magamon, csak akkor vettem észre, hogy elég Liam-esen öltöztem, mivel apu szokott ilyesmi ruhákat hordani (többnyire kockás inget).
Meg rántottam vállaimat, majd a smink asztalomhoz mentem, gyorsan meg kerestem a kedvenc fekete koponyás nyakláncom, és karkötőm, majd kicsit kihúztam a szemem szem ceruzával, és egy kis szempilla spirállal, meg fogtam a táskám, bele dobáltam a szükséges dolgokat, csak a pisztolyomat nem, mivel az a kocsiba maradt....remélhetőleg.
Le rohantam a lépcsőn, egyenesen a konyhába mentem, ahol apu szokott mindig lenni, de most csak egy levél volt a helyén.

"Kis Hercegnő!
Be kellet mennem a fő hadi szállásra elintézni valamit, így nem tudtam reggelit csinálni neked, de ha gondolod te is megpróbálhatsz csinálni valamit, csak a házat ne gyújtsd fől! Csak az kéne, hogy megint a tűzoltókkal találkozzak otthon... Minden esetre, pénz a konyha asztalon, és mikor jössz a munkába próbáld meg nem megint vezetve meg inni a kávét! Már nincs több Pót ruhád az irodámban. Minden esetre azért hozzál magaddal Pót ruhát is, ha esetleg ez a közel jövőben megint meg történik.
Remélem jól aludtál, ölel
Apu
u.i: A fegyvered ne hagy otthon! Lehet ma szükséged lesz rá..."

Szemet forgatva raktam vissza a levelet az asztalra. Apu megint okoskodik, de jó van na sietésben voltam, és ezért kellet vezetés közben meg innom a kávét, mert majdnem elaludtam a kormány mögött! Inkább legyen kávés a fölsőm , mint hogy balesetet okozzak. Mondjuk utána meg apu akadékoskodott, hogy mindenki engem figyel, vagyis inkább csak a férfiak mert elég jól mutatott a fehér ingemen a barna kávé folt, ami mellesleg láthatóvá tette a melltartómat. Apu csak takart az éhes szemek elől..szegényt sajnáltam akkor. Tekintettem a falon lévő órára vezettem, hirtelen meg állt bennem az ütő...9:10 van! Elfogok késni!..Már megint! Attól, hogy kém vagyok attól nekem is meg van mondva, hogy mikorra kell dolgozni mennem...hát, eddig lehet egyszer értem úgy oda, hogy nem késtem..
Sietősen szedtem össze a maradék cuccomat, a pénzt az asztalról gyorsan eltüntettem, a kocsi kulcsom a számból lógott kifele, miközben próbáltam bezárni a házat a nagy kapkodás közben.  Sietve szálltam be a kocsimba, beindítottam a motort, a gázt tövig nyomva hajtottam el a háztól, nem kis füst felhőt hagyva magam után. Meg könnyebűlten fújtam ki a levegőt, annyira sokat még se fogok késni. Bekapcsoltam a rádiót, amiben épp a kedvenc dalom ment, az I miss the misery ezért hangosabbra vettem a zenét, ami már szinte bömbölt az autóban, pluszba még én is teli torokból kezdtem énekelni. Senki se nézett hülyének, ááá nem.
Meg pillantottam egy fánk boltot,ezért lehúzódtam, lekapcsoltam a motort, majd kiszálltam. Gyorsan megvettem a fincsi csokis fánkokat, meg egy kávés fánkot, meg három kávét, aztán folytattam az utam a WOOHP fő hadi szállásra. Mikor oda értem a szokott parkoló helyemhez hajtottam, majd milyen meglepő, leparkoltam. Egyik kezemben a három kávét egyen súlyozgattam, míg másik kezemben a fánkos szatyor lógott, felkaromon meg a kis táskám. A lift felé sétáltam, majd mikor kinyílt beléptem az ajtaján, majd vártam hogy becsukódjon és el vigyen a 3 emeletre. De mikor már majdnem becsukódott, kiabálásra lettem figyelmes.

- Tartsd meg a liftet! - kiabálta egy vékony hang. Mivel a kezeim tele voltak, ezért az egyik lábam az ajtó közé raktam, ami igaz ennek köszönhetően elkezdett fájni, de nem olyan vészesen. Miközben a lábam fájásán gondolkodtam, egy szőke hajú lány ugrott be mellém a liftbe, majd lihegve térdein megtámaszkodva fújta ki magát. Miután rendeződött a légzése felnézett rám csodás szürkés szemeivel, és hálásan mosolygott rám, majd nyakamba vetette magát, aminek köszönhetően a hátam a lift falának nyomódott a lendület hatására.

- Jaj, de rég láttalak Sam! - kezdett sipítozni a nyakamba, mire csak halkan nevetni kezdtem, majd vissza öleltem, ügyelve arra, hogy nehogy ráöntsem mind a három kávét. Rögtön elengedett mikor meg érezte hátánál a kissé meleg poharakat, majd még mindig mosolyogva, csillogó szemekkel méregetni kezdett. - Jaj, már megint nőttél! Ez nem ér! - kezdett hisztizni, de csak játékból, amitől még jobban nevetni kezdtem.

- Mit keresel itt, Katy? Apukádat látogatod? - kérdeztem a nyilván valót, mire szaporán bológatni kezdett.

- Pontosabban az apukánkat, "nővérkém"! - javított ki nevetve, majd rám kacsintott. Ezen csak mosolyogtam tovább. Katy apu társának a 15 éves lánya, vagyis Niall Horan-é. Mikor apuék küldetésre mennek, mindig ketten vagyunk, mert tudják hogy jóban vagyunk, és hogy megtudom védeni magunkat. Na igen, nagyon sokat vagyunk együtt, ezért hív a nővérének, vagyis ez az egyik oka... a másik az, hogy Niall és apu egy párt alkotnak, amit nekünk mertek csak elmondani,- mivel a szabályzat tiltja a társak közti kapcsolatokat-, és Katy folyton azzal nyaggatja őket, hogy mikor házasodnak össze, mert akkor már hivatalosan is a nővére leszek. Hát nem aranyos?!
Időközben a lift elérte a 3 emeletet,  ezért mind ketten kiszálltunk és megindultunk a keresett helyekhez, személyekhez.
Egymás mellet sétáltunk, Katy mint mindig, most is folyton csak csacsogott, nevetgélt mellettem, míg én tekintetemmel apuékra "vadásztam".  A vadászatom nem volt sikeres, mivel sehol se találtam meg azokat az ismert szőke, és barna fürtöket. Annyira elmerültem a vadászatban, hogy észre se vettem, hogy Katy időközben megállt és szaporán integetett valakinek. Lepetten húztam fel szemöldökömet, nem tudtam kinek integet, míg észre nem vettem... Megjelent előttem magas, izmos alakja, kicsi, tüsis, fekete haja, megbabonázó barna szemei és tenyérbe mászó vigyora.....igen, ez csakis "nyál gép" Evans lehet, hisz csak neki van olyan természet feletti hatalma, hogy puszta jelenlétével felbassza az idegeimet. Mintha itt se lenne, mentem tovább, de nem jutottam túl messzire, hisz Mr.Nyál gép elém állt, és egy vigyor kíséretében ki vette kezemből a fánkos szatyrot.

- Csak nem nekem hoztad? - kérdezte, egy "tündéri" mosoly kíséretében, lenézve rám, hisz egy fél fejjel, ha nem többel magasabb nálam, majd belenézett a kis csomagba. De nem nézelődhetett sokáig, kikaptam kezéből a szatyrom.

- Az eleje stimmel. - mondtam lenézően, és nem törődve vele elsétáltam mellette, közben fejemmel biccentettem Katy-nek, hogy jöjjön utánam, amit teljesített is. Szemem sarkából láttam ahogy hátra pillant Nick-re, majd rám, és szemeivel üzen nekem, hogy " Most miért voltál ilyen vele?". Szemet forgattam. Már kis milliószor elmeséltem neki, hogy irritál Nick, de ő valamilyen oknál fogva nem akarja elhinni ezt. Szólásra nyitottam számat, hogy ismételten elmagyarázzam neki okomat, de egy szó se jött ki torkomon a hirtelen ért meglepetéstől, ami nem más volt mint Katy, ahogy egy pillanatra mellém néz, majd  a másikba rám vetve magát leránt a földre. Fájdalmasan nyögtem fel. Nem tudtam hirtelen felfogni, hogy mi is történt az előbb. Kérdőn Katy-re emeltem tekintetemet, és tápászkodtam volna fel, de a mellettünk lévő irodából, az ablakon Keresztül kirepült egy szék, ami hangos csattanással érkezett meg a szembe lévő irodába, szintén az ablakon keresztül. Ijedten néztünk össze Katy-vel, nem tudtuk, hogy mi lehetett ez. Az agyam kattogni kezdett rögtön a legrosszabbra gondoltam, betörésre, támadásra...de mikor az iroda ajtajára vezettem tekintettem, ereimbe megfagyott a vér, félelmem még nagyobbra nőtt. "Főnökségi iroda" , ez a két szó szerepelt az ajtó kis tábláján. Ez apa irodája! Gondolkodás nélkül pattantam fel a földről, nadrágom oldalából kikaptam szürkés, kopott fegyverem, és lassan az ajtó felé masíroztam. Fegyveremet magam előtt tartva simultam a falhoz, óvatosan pillantottam magam mellé az ajtóra, majd le az ijedt Katy-re, aki még mindig a földön feküdt a kiborult kávék, és fánkok között. Ismételten az ajtóra szegeztem tekintetem, majd egy jól irányított rúgással, berúgtam az ajtót, ami hangos puffanással esett ki keretéből. Fegyveremet előre nyújtva néztem körbe a szobába, ahol nem más  volt, mint Apu és Niall, ahogy épp próbálnak lefogni egy náluk kisebb, barna hajú férfit, míg velük szemben egy náluk magasabb göndör, barna hajú férfi a falnak támaszkodva vigyorgott a kisebb férfire, akinek csak a hátát láttam, de szemei biztos Szikrákat szórtak.
A göndör férfi biztos megunta a helyzetet, így ellökte magát a faltól,  egy lépést közelebb lépett a mellette lévő székhez, majd egy jól irányított cseles rúgással előre rúgta a széket, ami csikorogva, de néha mégis repülve érkezett apuékhoz, akik vették a lapot, és gyorsan rá lökték a kisebb férfit, majd Niall gyorsan ölébe ült, kezeit a szék háta mögé fogta, míg Apa egy bilincsel hátra kötözte azokat. Megkönnyebűlten sóhajtottak fel, majd szőke "apám" kiszállt a férfi öléből, aki nem tetszését kimutatva rántotta össze bilincselt kezeit. Mérgesen nézett a vele szemben, már megint falat támasztó göndör férfire, aki csak gúnyosan mosolygott a kikötözöttre.
Ahogy az álló férfi arcát tanulmányoztam, meg fogott egy érzés, mintha ismerném őt.
A meg világosulás villám csapásként söpört át testemen. Szemeim kikerekedtek, kezem remegni kezdett, majd lassan magam mellé eresztettem testrészem. Ámulva bámultam, a farkas szemet néző két férfit. A két férfit, akiben csak most ismertem fel a példa képeimet...a két férfit, akit mindig is meg akartam ismerni....a két férfit, akikre mindig is hasonlítani akartam.....a két férfit, akiket sose akartam úgy látni mint most! De a látottak alapján...a pletyka, miszerint megutálták egymást...igaznak bizonyult..